A pesti belvárost a Városligettel összekötő Andrássy út – eredeti nevén Sugárút – Budapest leglátványosabb útvonala, melynek előképe a világhírű párizsi Champs-Élysées. Kialakításának gondolata már a reformkorban felvetődött, ám megvalósítására csak a kiegyezés után került sor, összetett városfejlesztési koncepció részeként. Az út érdekességét adja, hogy a neoreneszánsz alkalmazásának köszönhetően stílusa többé-kevésbé egységesnek tekinthető, a telkek kiosztásában és az épületek kialakításában azonban a belvárostól kifelé haladva jelentős változások figyelhetők meg. A sugárutat két nagyszabású tér, a (mint a neve is mutatja) nyolcszögletű Oktogon, és a kerek Kodály körönd (eredetileg csak Körönd) osztja három szakaszra. A Deák tér és Oktogon közé eső szakaszon hagyományos, földszintjükön üzlethelységekkel kialakított bérpalotákat látunk, az Oktogon és a Kodály körönd közötti szakaszon a paloták mellett már szervízutat és fasort is láthatunk, a Kodály körönd és a Hősök tere között pedig elegáns, előkertes villák találhatók. Ez a felosztás igen esztétikus és kellemes, a Belvárostól a Városliget felé haladva az út egyre inkább természetközeli képet mutat. Az Andrássy út horizontális hangsúlyainak segítségével végigvezeti tekintetünket az Oktogontól a Hősök teréig, ez alól csak a Kodály körönd jelent kivételt, mely égbetörő épületeinek köszönhetően az út leglátványosabb szakasza. Az itt álló épületek a neoreneszánsz különböző – német, francia és olasz – válfajait képviselik, tömegalakításuk miatt azonban egységes képet alkotnak. (A négy épületet három építész, Bukovics Gyula, Petschacher Gusztáv és Kauser József tervezte,  A tér északi oldalán, a Hősök tere felé eső végén áll a Hübner Udvar (vagy más írásmódban Hübner-udvar), mely Bukovics Gyula alkotása. A nagyszabású bérház 1884-ben épült Hübner Nándor megbízásából, aki a székesfehérvári Hübner-cég vezetője volt. Hübner maga is építészként végzett. Szakmájában nem volt kifejezetten tehetséges, üzletemberként azonban annál inkább. A Kodály köröndi épület tervezését másra, a tehetséges Bukovics Gyulára bízta, akit leginkább a Kossuth téri Földművelésügyi Minisztérium és a turai Schossberger-kastély tervezőjeként ismerünk. A háromudvaros elrendezésű, eredetileg háromemeletes épület a Kodály köröndre, a Szinyei Merse Pál utcára és az Aradi utcára néz. Két utóbbi homlokzata elegáns, ám visszafogott, a körönd felé forduló homlokzat azonban igazán látványos, követi a kör alakú tér ívét, középen pedig cour d’honneur, vagyis díszudvar látható, melyet az utcától bonyolult kovácsoltvas kapu választ el. A homlokzat síkjából négy, enyhén előreugró rizalit emelkedik ki, melyeket erkélyek, balusztrádok és féloszlopok díszítenek. A rizalitok fölött emelkednek az épület jellegzetes sziluettjét adó tetőidomok, melyek miatt a kiugró épületrészeket a köznyelvben gyakran „toronynak" nevezik. (A négy tetőfelépítményből sajnos kettő megsemmisült a második világháborúban, bombatámadás következtében, a jelenleg zajló tetőtérbeépítés során azonban elkészül rekonstrukciójuk.)

Forrás: A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet. Szerk.: Sisa József. Osiris Kiadó, Budapest, 2013.