A Temzétől északra található londoni kerületben, Hackneyben épült, egy 11 szintes toronyból és egy 3 szintes tömbből álló együttest nemrég a legjobb brit megfizethető lakhatási projektnek járó Neave Brown-díjjal tüntették ki, és a Stirling-díj közönségszavazásán is győzedelmeskedett. Vajon mit rejtenek monumentális vörös falfelületei és kolonnádjai? A Kingsland Road 333 is ennek a határterületnek a része. A saroktelken nem sokkal ezelőtt még egy szintén téglával borított tűzoltóság állt, amely még 2014-ben, a fővárosi önkormányzat kiadáscsökkentési lépései miatt zárta be végleg tűzpiros fémkapuit. Az értékes telekre az állami oktatási minisztérium egyik alszervezete vetett szemet, azzal a céllal, hogy rajta egy új általános iskola építésébe kezdjen.

Azonban London kontrollálatlan lakáspiaci körülményei miatt az állami szervnek mintegy 16 millió fontot kellett volna fizetnie a területért – a szintén állami fenntartású tűzoltóság számára. Ennek előteremtése végett az a döntés született, hogy az iskolának társasházi funkcióval is meg kell osztania a területet. Így az iskola építését gyakorlatilag a lakások és a földszinti kereskedelmi funkciók finanszírozták. A monokróm anyaghasználat kiemeli az épület monumentalitását, egy nagy, egybefüggő tömbbé változtatva a két elkülönülő funkciót. Közelebb érve a választott anyagok minősége és a felületek textúrája feloldja ezt a monotonitást. A téglaburkolat, valamint az előregyártott műkő homlokzati elemek színe tökéletesen megegyezik. Utóbbiak erősen felületkezeltek, ami porózus hatást kelt; szinte mintha színezett parafalemezekbe lennének bebugyolálva.

Homlokzati kialakításában már eltér egymástól a két épületrész. Az iskolai rész funkcionális és szerkezeti rendszere megjelenik az utcai homlokzatokon is, kiemelve önállóságát. Hasonlót tapasztalhatunk a torony esetében is, és bár természetesen a lakások ismétlődése kevesebb egyedi részletre ad lehetőséget, az összkép mégsem egy monoton lakótoronyra hasonlít. A torony különleges karakterét a két-két szintet átfogó homlokzati osztás, a monolitikis külső burokba belevésett mély loggiák, a kolonnádok, illetve az enyhén íves falszakaszok adják. Hadd emeljek ki még két részletet, amelyek jól mutatják a tervezők odafigyelését. A termek nagyméretű ablakainak síkja esetleges módon változik. A nyílászárók hol a 80cm vastag fal külső, hol annak belső síkján találhatók. Az ablakpárkány előbbi esetben a termekben, utóbbi esetben a külső térben válik változatosan használható kuckóvá és ülőfelületté. A termek ajtajai mellett pedig kisebb nyitható panelek vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy az órát tartó tanár a terem elhagyása nélkül is tudjon kommunikálni a külvilággal. A lakótömb belső kialakítása sem teljesen szokványos. A tömb középpontjában, impozáns, nyolcszögű lépcső vezet fel a felsőbb szintekre. Az ezt körbefonó oldalfolyosókról közelíthetőek meg a lakások, szintenként 8 db. A külső kontúr egyenetlenségei néhol ferde falakat, és több eltérő alaprajzot eredményeznek, de a lakások elrendezése mind logikus és élhető. Talán meglepő, hogy a hálószobák nem egy belső közlekedőről, hanem közvetlenül a nappaliból nyílnak, de ez nagyobb szobaméreteket tesz lehetővé. A legfelső szinten nagy tetőterasszal rendelkező, kétszintes lakások és egy közös használatú kert kapott helyet, míg a földszinten zenestúdió és kereskedelmi funkciók számára kiadható terek találhatók. Az affordable, vagyis megfizethető lakhatás elég rugalmas fogalom. Mindössze azt jelenti, hogy a lakásokat a környék átlagos piaci árai alatt értékesítik, ami a Londoni ingatlanpiac helyzetéhez mérten a legtöbb esetben mindennek mondható, csak megfizethetőnek nem.