Budapest öregebb város, mint azt sokan gondolják. Vizy Márton a főváros több ezer éves történelmének három olyan, építészettörténeti kontextusban vizsgálva egyedi lenyomatát mutatja be, melyek mellett valószínűleg már valamennyien elmentünk, anélkül, hogy tudnánk, micsoda kincs rejtőzik a közelünkben.

Ritkaságuknál fogva minél távolabbra megyünk vissza az időben, annál nagyobb értéket tulajdonítunk az adott kor túlélőinek, főleg Európának eme a történelem viharai által az átlagosnál jobban megtépázott részén, ahol már az 1800-as évek előtti arcukat megőrző épületek is csodaszámba mennek. Az más kérdés, hogy ezek a régi épületek gyakran nem éppen képeslapra kívánkozó látványt nyújtanak, ettől függetlenül azonban érdemes tudni létükről, és őrizni értéküket.



Fő utca 16.

Bárkit kérdezünk meg az utcán arról, hogy melyik a legrégebbi ma is álló épület a Vízivárosban, nagy valószínűséggel a Király fürdő törökkori magját halljuk vissza válaszul, holott az igazság onnan alig néhány perc sétára fekszik! A Clark Ádám tér közelében, egy modern, hétemeletes irodaház üvegtetővel fedett belső udvarába lépve különös látvány fogadja a felkészületlen látogatót: egy egyemeletes, 14. században felhúzott, trapéz alaprajzú épület méretes, vastagfalú maradványai töltik ki a teret, nyaranta a szomszédos kávézó asztalai által közrefogva. A ma is látható rom (melynek pincéje az eltérő falrakási technikából és habarcsozásból következően még régebbre, az 1200-as évekre datálódik) egészen az 1970-es évekig egy először barokk, majd klasszicista stílusban újjáépített házegyüttes részét képezte. A Fő utca 16. szám alatti házrész Buda felszabadítása után Salgáry Péter, Buda akkori polgármesterének tulajdonába került, neki köszönhető a barokk átépítés.

A sors fura fintora, hogy bár mind a törököt, a város 1686-os ostromát, és a II. világháborút is viszonylagos épségben átvészelték a házak, a modernizálás hullámát már nem bírták. Az épületeket 1973-ban bontották le, csupán 20 évvel a legutolsó renoválási munkák után, az Industrialexport székhelye pedig 1981-ben került átadásra. Az ezredforduló környékén ezt az épületet is utolérte a középkori házak sorsa: lebontották, hogy egy újabb irodaháznak adjon helyet. A középkori emlékrom pincéjében láthatóak a síkfödémet tartó eredeti konzolok maradványai, valamint több ablak- és ajtónyílás is. H. Gyürky Katalin tanulmányából az is kiderül, hogy a kétszintes épület egységes, válaszfalak nélküli terekből állt, ez pedig arra enged következtetni, hogy lakófunkció helyett eredetileg áruraktári szerepet töltött be az ingatlan.





Thermae Maiores

Jelen összeállítás legkorábbi, és minden bizonnyal legismertebb romegyüttese a Flórián téri felüljáró árnyékában szunnyadó Thermae Maiores. Az építtetői által egy Kr. u. 268-ból származó dokumentumban nemes egyszerűséggel csak nagyfürdőnek nevezett közfürdő az Aquincum polgárvárosától néhány kilométerrel délebbre fekvő katonai tábor legnagyobb építménye volt. A tábor két főútjának kereszteződésében álló 120 x 140 méter átmérőjű épület több medencét, egy küzdősportok gyakorlásának szentelt udvart, izzasztókamrákat, hideg- és melegvizes fürdőket, valamint egy latrinát is magába foglalt. Ami az 1800-as évek emberének a kávéház volt, az a két évezreddel ezelőtt élt rómainak a fürdő: társadalmi rangra való tekintet nélkül gyűltek benne össze a népek, csevegtek, eszmét cseréltek, barátkoztak, üzleteket kötöttek, kisebb-nagyobb összeesküvéseket szerveztek, legfőképp azonban élvezték a mai Római Strandfürdő területéről, a Szentendrei út vonalán haladó vízvezeték által szállított termálvizet.



A Thermae Maiores romjait először 1778-ban tárták fel, legutóbb pedig 1981 és 1984 között, az Árpád hídra felvezető felüljáró alapozási munkálatai során - ekkor nyerte el ma is látható formáját. A Fürdőmúzeum ingyenesen látogatható az év majd’ minden napján, bejárata a Flórián téri gyalogos aluljáróból nyílik. A környéken sétálva egyébként egészen meglepő helyeken bukkanhatunk Óbuda római korszakának ránk maradt emlékeire: a Flórián Üzletközpont aljában lévő CBA például a katonaváros mértani középpontjában fekvő tetrapylon (négynyílású, diadalív-szerű kapu) maradványát rejti, a Kórház utcánál a keleti táborkapu restaurált szakaszát találjuk, a Raktár utca - Körte utca - Hunor utca kereszteződésében pedig az ókeresztény Cella trichora alapfalai rajzolódnak ki.

Vizy Márton