Sándor János és csapata (Teatro-Építész Műterem) a Győri Nemzeti Színház megújítására kiírt tervpályázatra beadott pályaművében nemcsak az 1978-as színház hibáit javítja ki, de előremutató, 50 év után is korszerű épületet tervezett. A pályamű I. díjban részesült.



Győr város színházának történte és újabb fejezete
Győr első kőszínházát 1798-ban építették a Radó szigeten, amit fennállása során több ízben átalakítottak, de a kor kritikái szerint még így sem felelt meg a vele támasztott igényeknek. 1929-ben tervpályázatot írtak ki egy új színház építésére, ami a világgazdasági válság eredményeként meghiúsult. A régi épület eközben lebontották, így a társulat előbb hontalanná vált, majd 40 évig egy átalakított bérházba szorult. Az új színház építésének ötlete 1952-ben éledt újjá, ám ez a terv ismét meghiúsult.

"Amellett, hogy az első változat tömege elég otromba volt, a nagyméretű szerkezet lefedése jelentette az egész beruházásban az egyik legsúlyosabb anyagi tétel. Nagyon kevés pénzünk volt, nem éreztük a megoldást megnyugtatónak, de nem tudtuk, mi tévők legyünk. A Vállalat [a Győri Tervező Vállalat - a szerk.] azonban ekkoriban szerzett tudomást arról, hogy Szlovákiában nagyon sok kábeltetős épület épül. Mint kiderítettük, ennek oka, hogy arrafelé nagyon sok a kötélpályás létesítmény, amelyek acélsodronyait az előírás szerint, állapottól függetlenül, 5–10 évente le kellett cserélniük. Tehát nekik rengeteg jó minőségű, jó állapotban lévő bontott kábelük volt. Ezeknek folyamatosan helyet is kerestek, hogy hol lehet beépíteni azokat. Felismertük, hogy ezeket felhasználva nagyon gazdaságos szerkezettel tudnánk kiváltani a költséges acél rácsos tartókat, így tehát Csehszlovákiából vett acélsodronyokból építettük fel a színház majdnem 80 méter fesztávú lefedő szerkezetét. Jellemző volt, hogy mi kértünk mondjuk 24-es [24 mm-es] kábelt, ők adtak 32-est, mert az volt éppen, azt szerelték le valamelyik kötélpályáról." - Harmati János, 2011



Számunkra az épület legalább olyan jelképe Győrnek, mint Sydney-nek az Operaház. A két épület megítélésnek életútja között számos párhuzamot vélünk felfedezni – az 1978-ra befejezett színház a kezdeti negatív fogadtatása ellenére mára Győr egyik jelképévé vált. Meghatározóvá merész, városképből kiemelkedő, dinamikus, „sísáncnak” hívott tömege tette. Ikonikussága ellenére a mai napig megosztja a közvéleményt, viszont városképi és érzelmi jelentőségét nem lehet kétségbe vonni. Emellett a Győri Színház egy lenyomat is: építésének történetében, építészeti elemeiben hordozza a kor jellegzetességeit. Formavilága azonban számos funkcionális kompromisszummal járt. A tervezés során ezeket a hibákat igyekeztünk kiküszöbölni az épület fő karakterének megtartása mellett.



A jelenlegi színház - talán - legnagyobb funkcionális hibája a kamaraterem kialakítása. Az eredetileg festőműhelynek tervezett terem nem rendelkezik a megfelelő működéshez szükséges paraméterekkel. Megközelítése a személyzeti blokkban, a színészbejárón keresztül történik, ami még tovább rontja használhatóságát. Ennek a problémának a megoldása volt a pályázat első számú célja. Véleményünk szerint a Kisfaludy terem jelenlegi helyén való megtartása továbbra is kompromisszumokkal teli megoldásokat szült volna. A helyes funkcionális kapcsolatok kialakításának érdekében egy új, black box termet terveztünk az épület déli oldalának meghosszabbításába. Ez közvetlen kapcsolattal rendelkezik az előcsarnokkal, a színész öltözők blokkjával és a díszlettárolókkal egyaránt. Az új szárny emellett magában foglalja a jelenleg az előcsarnokban működő jegypénztárakat is. Ezzel a megoldással biztosított az előcsarnok nyitva tartásától független, gazdaságos működés a jegyvásárlás és a délelőtti előadásra érkező gyermekcsoportok fogadása esetén.